Bemutatkozás
Fazekas Róbert vagyok, túravezető. Debrecenben élek, három gyermek édesapja vagyok. Mindig is szerettem a hegyeket, a természetet. 1997-ben kezdtem el túrázni, először ritkábban, nagy kihagyásokkal, majd 2006-tól sűrűbben jártam a hegyeket. A túrázás lett életem "örök szerelme". Évente több túrát is vezetek Erdélyben, a Felvidéken és itt a csonka kis Hazánkban. Remélem, hogy minél több ember legalább egyszer felhúzza a túrabakancsot és rájön, hogy a természeti értékeket szeretni, megbecsülni és nem tönkretenni kell. Nincs jobb annál, mint amikor egy nehéz kaptató után a hegycsúcson megpihenve, gyönyörködhetünk a kilátásban vagy más, a természet által létrehozott csodákban. Ha van kedved, gyere el velem és élvezd a természet szépségét! Oldalamra folyamatosan töltöm fel a túráim leírását és egy kis kedvcsinálónak az ott készült képeket. Szivesen vállalom túrák megszervezését és vezetését.
Egy szerzetes gondolatai a hegyekről
- idézetek Daczó Árpád:
Csíksomlyó ragyogása című munkájából:
A mindennapok szürke lapályairól, néha hegyre is kell másznunk. Ott tárul ki előttünk a horizont végtelensége! Aki csak a ködös völgyekben bandukol, aki nem nézi felülről a világot, annak leszűkül a látóköre! Az nem lesz képes felfedni a látottak összefüggéseit, a lét, az élet értelmét. Ez a mai ember zűrzavarának, tájékozódó képessége hiányának egyik legfőbb oka. Leszokott a magasabb, a lelki, a szellemi régiók kereséséről. A vágyról a tiszta fény után, és ezen keresztül a távlatok titkai után. A modern ember nem csak a magasabb rendű szellemvilággal, az Istennel veszítette el kapcsolatát, hanem elszakadt a nagy természettől is. Nincs ideje kimenni a természet csendjébe, hogy megteljék szépségeivel. A vágy utána megvan, legalábbis azokban a perceiben, amikor a sok zajtól elfáradt. Ezért aztán a házába akarja bevinni a természetet. Képeket rak fel a falra a hegyek csúcsaival, állataival, madaraival. Most már egész falakat is bevon az erdőt ábrázoló képeivel. Virágok mesterséges illatával locsolja be önmagát, ahelyett, hogy a vadvirágos rétre menne ki, bele az illatba. A rigó füttyét, a patak csobogását, a szellő suttogását lemezről hallgatja. A szférák zenéjéből,a fülledt hangversenyteremben csipeget fel valamit. Csillagokat, ha akar látni, moziba megy. Ugyanott vagy a televízióból, kaphat valamit-ha olyan filmet néz- az éjszaka sejtelmesen varázslatos világából. … Fel kell másznunk a hegyre akkor is, ha beleizzadunk, ha izomlázunk lesz tőle. Fel kell másznunk akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy újra le kell szállanunk a völgybe. Lenn azonban befogjuk látni, hogy megérte a fáradtságot! Mindig egy kicsit más emberként jövünk le a hegyről. … Onnan mindig lelkileg gazdagabban jönnek le, a mindennapok poros, sáros útjaira.